egynagyonnagyon idős (gondolom) házaspárt, kézenfogva sétálni az utcán :)

De a mami az ilyen pici széles klasszikus jókedélyű idősnéni, a papi meg ilyen klasszik dédipapa, kis töpörödött ősz nagyon ráncos jóarc :)

Eszembe jutott hogy lefényképezzem Őket mint követendő iskolapélda, de aztán meggondoltam magam, de már sajnálom :S

Ez kell nekem…

Azaz amit ma sikerült megtekinteni a Kálvinon kortárs együttesek  (azaz ez) előadása, az finoman szólva is hagyott kivetnivalót maga után és megkérdőjelezi, erőteljesen megkérdőjelezi, létezésének szükségességét… :/

Azaz a Spanyol csapat (Entremans) az még a pecaboton belógatott bugyin, majd a “közönség” soraiból idegesítően táncosok közé bemászkáló gyerekeket leszámítva igen erőteljesen szenvedélytől fűtött előadás volt (hideg északi szél kíséretében amennyit lehetett megtettek :) ), de a Radiobalett nevű team amit csináltak, az hogy nagyon szofisztikáltan fogalmazzam meg, kevésbé nyerte el a tetszésemet. Az elején verekedtek, majd fetrengtek, levetkőztek felvették egymás ruháit verekedtek szenvedélyesnek tűnően színészkedve balra jobbra billegtek tudom balettos meg minden de az utcán, meg tök random módon? Majd elmentek később vissza sörrel a kezükben fetrengtek meg a fülkében újra levetkőztek és visszacserélték egymás ruháit, kb. a szakszofonos volt egyedül értékelhető az egész produkcióban…

Konklúzió? Nem vagyok elég kortárs :D (ha művészetről van szó)

de speciel ott tartok, hogyha többet alszom mint kellene akkor álmodok, ha álmodok az megmarad és érdekes módon olyanokat álmodok amitől ébredés után rosszul érzem magam, egy másodpercig sem pozitív töltettel lát el, habár maga az álom az túl pozitív:S Nem emlékek, inkább érzések hálója, jeleneteké, pillanatoké, a múltból, amik olyan hihetetlenül jók, de ha felkelek, meg esik az eső, és semmi sem volt igaz.

Állítom ez sokkal ezerszer szarabb mint egy rémálom, akkor jó felkelni, mert tudod, hogy tényleg kamu az egész, de így az egész napomra ez nyomja rá a bélyegét… :/

Meg fogom alakítani az “Akik szeretik a rémálmokat” csoportot!

Stargate Universe rész elindított bennem egy kis gondolatébresztő lavinát. Annyi a lényeg, hogy képzeljétek el a jelenlegi civilizációt egy olyan bolygóra ami pont olyan mint a föld több millió éve tehát minden csak egyszerű tiszta vad természet és mindössze kb 50-100 ember van, a jelenlegi tudással.

Ergó a vad természetben szerszámok és mindenféle eszköz nélkül, vajon túlélnénk, és vajon ki mihez értene, ki mit tudna hozzáadni az egységhez?

Csak gondolj bele, nincs ásó, hogy ásol lyukat? Nincs fejsze se fűrész de még egy vasdarab sem, hogy vágod ki a fát? Hogy darabolod fel? Honnan szerzel léceket?

Honnan a tégla? Mi a kötőanyag, mennyi időbe telne rájönni, hogy hogy csinálj cementet? És mennyi mire a vasat ki tudod nyerni? 

És akkor még hol a modernizáció, telefon, TV távkommunikáció, falu, város.

Szerintem a Mai ember egyszerűen képtelen lenne újrakezdeni, a tudásunk nagy, de az alapokat még is csak nagyon kevesen tudják, és az esélye, hogy benne lenne abban az 50-100 emberben az 0.

Te mit tudnál hozzátenni? 

Azt hiszem én nem sokat tudnék tenni, szakképzettségem még ha magas szintű is már egy eleve elrendeltetett technikához van kötve és nem tudnák sokkal többet tenni mint egy átlagos ember. Emelni, pakolni, matek tudásom miatt talán kicsit segíteni számolni amit kell, és ennyi, semmivel sem több mint az átlag… Oly kevesen vannak akik többre is képesek és azokat meg csak szimplán le “parasztozzuk”, de semmiképp sem tiszteljük Őket eléggé…

amit mindenki, aki Pesti vagy aki csak egyszer utazott ezeken a fantasztikus járműveken tud mesélni. Nos tegnap a sok közül szintén egy olyan vicces szituációt láttam amin még ha bunkóság is nevetni, de kőből van  aki nem teszi.

Nos állok a villamoson (50), mert sosem ülök, ott hagyom az időseknek, már úgy vagyok udvarias, hogy arról senki sem tud ;) Nos állok a forgóban szemben áll egy középkorú férfi aki hevesen nyomogatja a telefonját de úgy nagyon közel tartva magához mintha titkos lenne amit ír, látom, hogy egy bogár (valami kb. másfél 2 centis cincérféle lehetett) és már ott jár a telefonja magasságában és kúszik fel a fejéhez kb fél centire a telótol, de persze nem láttam, ellenben mikor bekerült a fókusztávolságba kb 20-30 centire a nyakától, na akkor akkorát ugrott, mint aki minimum egy tarantulát látott meg, állítom össze is tört kicsit, és lesöpörte magáról. Végül persze körbenéz én meg hát na nem bírtam tartani a nevetést pedig eskü nagyon erősen próbáltam :D

De ez még akkor sem űbereli a hernyós sztorit, a hernyót aki fel akarta fedezni a metró utasait egyesével :)

Mindenkinek kellemes Ünnepeket meg minden hasonló, egyetek sokat, nőjetek nagyra, tojással okosan, nyulat meg pörköltnek! :)

amit mindennél jobban gyűlölök. A felszínes beszélgetést. Nem kell… Egyszerűen csak a végletekig semmi értelme sincs… 

Azt hiszem, most jobb ha csendben maradok és nem írom le amit gondolok, mert azzal pár emberben rossz érzést keltenék, azon kívül félreértésekhez is vezetne. De a hallgatásomnak oka van és lesz is. Mint ahogy ez oda-vissza is játszik. Persze az OK az ugye lényegtelen, mert hát miért is érdekelne bárkit is, ha azt teszi/tette amit…

Just Be Quiet and You will hear it!!!

nem bízol nem hiszel a sikerében és a rosszra készülsz fel, azzal az érvvel, hogy így csak pozitívan csalódhatok, akkor szerintem nem is fogsz é(É)rte mindent megtenni. Persze nem tudatosan, de a végeredményen ez nem látszik majd.

Én ezért is hiszek ennyi mindenben, mert ha csalódok is, csak tanulok és elmondhatom, hogy én mindent megtettem, de legalább is a tőlem telhetőt. 

Gyerekes? Minden bizonnyal, de attól még hiszek benne és ez az ami miatt pont nem érdekel más.